Mikor két nappal ezelőtt a magyar bulvár szakértőjévé önjelöltettem magam, nem gondoltam volna, hogy az első témába vágó bejegyzésemben máris a celebvilág hegycsúcsait fogom ostromolni. Pedig ez történt. Az, hogy a Blikk készített egy hatszáznyolcvankilencedik interjút Berki Krisztiánnal, tökéletesen elég volt ehhez. És ez most nem álhír.

Natehát. Itt van ez az emberszerű lény szép szál ember, akinek neve hallatán nekem a legritkább esetben sem egy megélhetési izompacsirta jut eszembe, hanem egy olimpiai bajnok tornász, de ez most nem releváns. Ez a másik Berki. Az „igazi”.

Ez a helyzet: ez az agyonsztárolt fehérjehalmaz mutatja az irányt, és a fényt az éjszakában a magyar társadalom nem elhanyagolható részének, és nekem kötelességem csatlakozni ehhez. Tudomásul veszem: emberek tíz- és százezreit az érdekli manapság, hogy milyen Berki Krisztián szingli élete. Hogy vajon a TV2-től való kiebrudalás okozta milliós kieséseket hogyan pótolja a nyomorult ember, hogy milyen nők jönnek be neki, és egyáltalán ki mossa az alsógatyáját most, hogy Pamela jobbra, ő balra?

Bár ezek a sarkalatos kérdések, és a rájuk adható lehetséges válaszok egyáltalán se hoznak lázba az év 364 napján, a háromszázhatvanötödiken lázba hoztak, mert mi itt mind Berki Krisztiánok vagyunk. Pedig nem, de valamiért mégis. Elképzeljük, sőt, titokban irigykedünk

hogy milyen menő forint milliókat villantani a rivaldafényben

hogy milyen semmihez nem hasonlítható érzés lehet alsónadrágban elköszönni a televízió nézőktől

és hogy milyen felemelő lehet műsorvezető társadat élő adásban lekövérezni, a magyar munkakereső embereket szerencsétleneknek titulálni. Csak azért, mert neked bejött az (édes) élet.

Úgyhogy veszem a fáradságot, és kiemelem az amúgy is emelkedett kontextusból Magyarország herevasalt bikájának rezignált, elszomorító vallomását, amely bennem is romba döntött egy egész világot. Mert mostantól már semmi nem lesz ugyanolyan.

Az ingatlanügyektől kezdve a területvásárláson keresztül, a sportig, felső vezetésig és show-bizniszig mindenben jártas élő klasszikus, másod- és harmad állásban fehérnépeket nyíltan inzultáló Adonisz (akinek korábban meggyőződése volt, hogy nők tízezrei bármikor igent mondanának őnagyságának) most azt préselte ki fogai kerítésén: semmi esély arra, hogy Magyarországon boldog párkapcsolata legyen, ugyanis a nők zömének előítéletei vannak vele szemben.

„…a Berki név a csajozós, Casanova-férfitípus megtestesítőjeként égett be az emberek tudatába. Azon már régen túl vagyok, hogy megdöntsek egy szőke cicababát, egy unatkozó üzletasszonyt vagy egy bájvigyorral megáldott szűzk...rvát!”

Édes istenem, mi lesz most? Berki Krisztián, az alfamacsó, kiégett? De ennyire? Korábban megelégedett azzal, hogy a nőket tenyészállatoknak, egyszerű eszközöknek tekintse a gyereknemzésre, de hogy már a bájvigyorral felszerelt szűzk*rvák megdöntése sem jelent kihívást neki, az egészen elképesztő. Azt hiszem, gyász ez mindannyiunknak, nem csak a szőke cicababáknak és az unatkozó üzletasszonyoknak. Gyász ez, mert nekünk Berki Krisztián boldogsága bearanyozta az életünket, a tévé előtt ülő, alternatív, köpködő-üvöltöző-kefélő valóságba kapaszkodó egész létezésünket.

Mi lesz így velünk? Bele sem merek gondolni. Szerkesztőségünk egy perces néma csenddel emlékezik e szépreményű, bájos, kifinomult Casanovára. Aki annyi mindent tett értük, és mégis ilyen csúfos módon csalódnia kellett az előítéletes nőkben szüzekben, kurvákban, szőke cicababákban, unatkozó üzletasszonyokban. Akiket kifelejtett e hízelgő felsorolásban, ne haragudjanak rá.

U.I. Remélem, Győzike azért jól van, mert ha esetleg nem, én tényleg felkötöm magam.